Pünkösd előtt néhány nappal járunk először a remeteségben, Budapesttől Csiksomlyóra gyalogolva a Mária úton. A fárasztó, esős nap végén nem hiányzott az utolsó kilóméternek kaptatója, de már az első pohár kankalinos tea után úgy éreztük, hazataláltunk. Megtaláltuk azt a helyet, ahol tovább mélyithettük utunkat önmagunk, embertársaink és Isten felé. Azt a helyet, ahol elgondolkodhattunk arról, hogy milyen kevés kell a boldogsághoz, a megelégedett élethez. A hol igazán kiszakadhattunk a világból...
Időközben szorgos kezek tovább készitették a remeteséget, és felépitették a kápolnát is.
A szentelése igazi közös ünneplés lett, Istent dicsőitve. Az egyszerű fakápolna békéje, a fürdőzés a gémeskútnál, a közös zsolozsmázás, naplemenék reméljük nem csak emlékek lesznek, hanem megerősitenek mindannyiunkat egy egyszerűbb, Krisztusibb élethez. |
