• Mustármag
  • Mustármag
  • Mustármag
 
 
Szent Imre kollégium

ÉLMÉNYMEGOSZTÁS

Szent Imre Kollégisták közösségépítő és honismereti kirándulása Dél-Erdélyben

2018. április 14, április 21.






A Piskin látott dendrológiai park nagyon csodálatos volt számomra, mert valóban nagyon gyönyörű növényzet van ott. Gyönyörű volt a leveleken látni a harmatcseppeket, a virágokat és egyfajta felfrissülés volt számomra így kezdeni a reggelt.



A Hunyadi-vár látogatásából kiemelném azt, ami a kínzókamrába való belépésemkor fogalmazódott meg bennem: az akkori emberek jóval szívósabbak voltak, mint mi vagyunk. El vagyunk kényelmesedve. A kínzókamrában egy táblán írta, hogy régen a lopásért, házasságtörésért vagy erőszakért is halálbüntetés járt. Manapság, ezeknek nincs következménye. Ezen egy kicsit elgondolkodhatunk, hogy most mi van és akkor mi volt.

Jó volt csodálkozni a teremtett világon, ami bennünket körülvesz. Gazdag volt ez a nap. Úgy testileg, mint lelkileg is táplált engem.

Jakab Emőke



A mai nap engem teljesen megújított. A legjobban az érintetett meg, amikor a hunyadi vár kápolnájában énekeltünk. Éneklés közben arra gondoltam, hogy ostrom alatt itt milyen hittel, milyen odaadással imádkozhattak. Számomra felemelő volt, hogy ilyen helyen kérhettem a Jóisten segítségét.

Török Krisztina





A legjobban az arborétum maradt meg. A mai világban nagyon divatba jött a sportterembe járás, ezért nem időzünk a természetben, ezért nem látunk ilyen szépségeket. Nagyon hálás vagyok azért, hogy olyan környezetbe kerültem, ahol lehetővé teszik azt, hogy a teremtett világban járjunk és Isten csodáit szemléljük.

Bálint Jozefina



Nagyon tetszett ez a mai nap, mert olyan helyeken voltam, ahova terveztem a nyáron elmenni. Például Hunyadra, a várat meglátogatni. Örvendtem, hogy egy hétvégi nap alatt mindezeket meg tudtam nézni. Dicséret a vezetőségnek, hogy megoldotta, hogy egy nap alatt ennyi helyet meg tudjunk látogatni, és ezáltal átélhessük az akkori emberek életét és belelássunk a világukba.

Jakab Alpár



Legjobban a dendrológiai park tetszett. Nekem nagy vágyam volt, hogy egyszer ide eljussak. Rengeteg olyan fát láttam, amit biztos, hogy az országban sehol nem lehet látni. Számomra ez igazán nagy érték. A várak közül a Dévai-vár tetszett a szilárdsága miatt. A történelem ahogy számon tartja, ez állt ki a legtöbb csatát és küzdelmet, ezért engem ez fogott meg a legjobban. Ez is erőt ad.



Nekem minden új volt ezen a zarándoknapon, mert errefelé még nem jártam. Úgy éreztem, hogy reggeli madárdal, amit a parkban hallottunk, nagyon megérintett engem. Az egész utunkat végig kísérte, bármerre jártunk, az erdőben, a váraknál ez mind visszaköszönt.

Amit a tegnap este beszéltünk a szépről, azt ma mind megtapasztalhattuk, hallhattuk, láthattuk. Ha valakinek eddig nem volt tiszta mi az a szép, most fogalmat kapott róla.

Hálás vagyok, hogy egy ilyen közösség tagja vagyok, mert lehet, hogy magamtól soha nem jutottam volna el ennyi szép helyre. Ez ad egy löketet és motivációt arra, hogy azt ami körülöttünk van értékeljem és továbbadjam.

A reggel a dendrológiai parkban nekem az tetszett, hogy ott köszönthettük a reggelt, a napot. Számomra azért volt jó, mert reggel, amikor felkelek általában zajra ébredek, a kocsikra, a rohanásra, a mindennapi tevékenységre. Itt meg a csendre. Össze tudtam szedni magam, egy kicsit önmagam tudtam lenni. Így tudtam indítani a napomat. A várakat illetően, nagyon tetszett nekem az, hogy erősek voltak, és amit mesélt a pap bácsi, hogy nem adták fel, hogy bármennyi ellenség jöhetett ők akkor is kitartottak a magyarság mellett, a népük mellett. És úgy gondolom, hogy ez ma már nagyon elveszett bennünk. E a zarándoknap által jöttem rá, és fogalmazódott meg bennem az, hogy mégis kell a kitartás és igenis van célja a kitartásomnak.

Firtelmeister Mónika

A meglátogatott várakkal kapcsolatban azon gondolkodtam el, hogy nincs, ahogyan kialakuljon bennünk az emberi öntudat mikor nem is tudjuk milyen helyen élünk, és annyira hálás vagyok, hogy olyan helyet jártunk be, ami a miénk. S nem is tudjuk azt, hogy milyen kincseink vannak. És ezek a várak láttán s tapasztalván át tudom érezni ezeknek a méltóságát. És most már értem, hogy a magyarok hogy tudtak annyiszor kiállni a mi nemzetünk mellett, hogy mire voltak annyira büszkék.

A legnagyobb dolog, amit tanultam a mai nap során, hogy a közösségünket kövessem. Az erdei utak hagyták a legmélyebb nyomot bennem és az ösvények, a természetnek a lágysága. A Kendeffy várnál éreztem a legjobban, hogy tényleg annyira a tenyerén hordozott a Jóisten és annyira kényeztetett a csodálatos idővel és azzal a nem túl perzselő, de mégis kimagasló meleggel. Minden egyes madárcsicsergésben és patakcsobogásban meg tudtam hallani a Jóisten szavát, és annyira örülök, hogy végre kimozdulhattam, nemcsak a Kollégiumtól a Bolyaiig és haza, hanem annyi helyet bebarangolhattunk, és gyermekként tudtam végigszaladgálni az ösvényeken, a kövek közt mászkálni. Úgy gondolom, hogy ezt a napot akármikor előidézhetem és erőt fog adni az elkövetkezendő megpróbáltatásokban. Ebben reménykedem.

Dósa Bea Boglárka

Az is megfogalmazódott bennem, hogy az emberi szorgos kéz mennyit tud alkotni, de mennyire szüksége van Istennek a hatalmára, hisz Ő teremtette a téglákat, amiből építünk. Ő emeli fel a fákat olyan magasra, mint amilyenek. Milyen csodálatos ez. Biztos láttátok Hátszeg körül, hogy elég hanyagok az emberek, mennyire más volt az a környezet. Ezáltal is csak az erősödött meg bennem, hogy Istennek a munkája mennyire gyönyörű és mennyire hatalmas az emberé mellett. Olyan ez a természet, és ez az útvonal, hogy nem lehetett volna annyit jönni, hogy elég legyen, hogy ki tudjam csodálkozni magam.

A zene nagyon közel áll a szívemhez és hogy milyen csengése van. Mindenféle technikai eszköz nélkül, hogy el tudták készíteni azokat a magas várakat. Hogy meg tudták tervezni azt, hogy milyen akusztikája legyen. A vajdahunyadi vár kápolnája fejedelmi, de mégis kicsi, meghitt kápolna volt.

Veres Orsolya



Zejkfalván a templomnál volt az az élményem, visszatekintve a teljes napunkra is, hogy mindenhol, ahol megálltunk és időztünk, azt éreztem, hogy ez az időtállóság magával ragad engem és folyton repültem az időben előre, hátra. És ott a zejkfalvi templomban, amikor a pap bácsi szájából elhangzott az a mondat, hogy ez az épület kibírt 800 évet és még ki tudja, mennyit tart ki, akkor csengett az én szívembe az a mondat, hogy a Jó Isten azt mondja nekem, hogyha ezek az épületek ki tudja, mennyit tartanak, hát még akkor az ő igazságai, az ő igéi





Nem hallgathatok arról a sok szépről és jóról, amiben ma Isten ajándékával részesülhettem, és részesülhetünk mindannyian. Egy tökéletes reggellel kezdtem a napot, amikor hála Istennek az a szép madárdallal együtt sikerült a szívem ablakát is kinyitni, hogy friss levegő jöjjön be, hogy az jöjjön be, ami tiszta, az a játékosság, az a vidámság, az a szabadság, ami abban a madárénekben volt benne. Amikor a Hunyadi várban voltunk akkor olyan gondolatom volt, hogy vajon tudjuk-e úgy nézni, mint a sajátunkat, mint a miénket. Ez olyan, mint amikor valamit készítek. S azt mondom: Né, nézzétek ezt én készítettem, ezt édesapám készítette, ezt nagytatám készítette, ezt az én népemből valók készítették. Ami nem egy múzeumi tárgy, amit csak egyszerűen nézek, szemlélek, hanem teljesen az enyém is. Eddig még erre nem gondoltam, de úgy kezdtem érezni, hogy egyre inkább az enyémmé akarom tenni. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ezen a vidéken születtem. Nem tudtam, hogy kincset rejteget magában, mert szüleink, tanáraink nem beszéltek nekünk arról, hogy itt milyen magyar történelmi helyek vannak, és nagyon hálás vagyok, hogy a közösségnek tagja vagyok, ahol ezekről hallhatok, tapasztalhatok.

Gábor Hajnalka



Amit következtetésképpen a magam számára levonok az az, hogy nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy itt, Erdélyben lakhatok. Hogy láthatom ezt a sok csodát, amivel gyönyörködtetni akar. Az elhatározásom az, hogy visszajöjjek még ide a családommal.

Antal Cecília

Krónika a közösségépítő és honismereti kirándulásról



Szent Imre kollégistaként, 2018. október 13-án illetve 20-án honismereti és közösségépítő zarándoknapon vettünk részt. Az együtt töltött hétvégét Lukács evangélista szavai vezérelték mottóként: „Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét. “ (Lk. 19,44)

A péntek esti földrajzi és történelmi áttekintés után, szombat hajnalban álmos szemekkel, de ugyanakkor kíváncsisággal és örömmel a szívünkbe ültünk buszra, ahol a reggeli imádság után, csendben utaztunk. Közben akik nyitott szemmel pihentek láthatták a napfelkelte gyönyörét Segesvár környékén. Eközben lassan megérkeztünk, az első megállónkhoz Fogaras várához, a pap bácsi eligazítása és az egyszer használatos kis kék lábbelik felhúzása után, körbejártuk a múzeumot. Az épület meglepően gondozott és rendben tartott állapotban van, látványosan van berendezve a látogatók számára. Az ott található edények, népviseleti ruhák, bútorzatok, asztalos munkák, könyvek, fegyverek különböző korszakokból vannak ki állítva. Az ott megtekinthető történelmi leírásokat nem a nacionalista érzet hatja át, egyaránt írnak magyar, szász és román történelmi személyekről. Az idegen vezetőtől azt is megtudhattuk, hogy a várat tizenöt alkalommal ostromolták, de egyszer sem sikerült bevennie az ellenségnek.



Mivel az idő sürgetett iparkodtunk újra buszra szállni, hogy a Fogarasi-havasok felé vegyük utunkat. Ahogy haladtunk felfele a közismert kanyargós Transzfogarasi úton, lenyűgözött az elénk magasodó hegyek, erdők látványa. Miután leparkoltunk, a Bilea-tó volt az első természeti kép, ami megragadta figyelmünket, a körülötte magasodó csúcsokkal. Kivételesnek érezhettük magunkat, mivel azon a napon amikor oda zarándokoltunk a Jóisten az időjáráson keresztül is kimutatta irántuk való szeretetét, felhőtlen tiszta ég, napsütés fogadta jöttünket.

Zarándoknapi tempóban nekiindultunk a hegynek a pap bácsi vezetésével nem tudva, hogy pontosan milyen hosszú és fárasztó utat fogunk megtenni a hegycsúcs felé és, hogy milyen látványra számíthatunk majd ott. Már az elején páran úgy gondolva, hogy nem fogják bírni a tempót, lent maradtak a tó partján és ott gyönyörködtek a tájban. Azok akik nekiindultak a hegynek megtapasztalták a túrázás szépségeit és nehézségeit. Röpke másfél óra alatt, kisebb pihenőkkel látható vált számunkra a Zerge-tó. Amikor azt hittük volna, hogy ez a végcél a pap bácsi közölte, hogy Indulunk!” Jobb oldalunkon a Zerge-tó, bal oldalunkon a hegycsúcsok, és előttünk a Buteanu csúcs. A csúcsra kiérve volt egy kis időnk, hogy rácsodálkozzunk és magunkba szívjuk azt a természeti képet, ami elénk tárult a magaslaton és, hogy elmélyüljünk a zsoltáros rész mondataiban. Lefele egy kicsivel gyorsabban haladtunk, hogy még máshová is ellátogathassunk.

A következő, egyben utolsó megállónk a kerci ciszterci apátság volt, ahol a bencések által felépített mára már csak romokká vált kolostort tekintettük meg. Azok számára akik nyitott szívvel jelen voltak a templomban a közös éneklés által meghitté válhattak a bent töltött percek, amelyek által közel érezhettük magunkat a Jóistenhez. A templomkertben Babits Mihálytól hallhattunk pár verset, amit kollégista testvéreink olvastak fel nekünk. Hazafele a buszon mindenki megosztotta élményeit, és elhatározásait a zarándoknapunkkal kapcsolatosan.



Egy kegyelem volt számomra részt venni ezen a zarándoknapon. Megtapasztalhattam a Jóisten dicsőségét, magasztosságát. Egy mozzanatot emelnék ki, azt a pillanatot amikor a sziklák között elvonultunk, ki-ki a maga csendjében. A csendben szétnéztem és láttam azt a hatalmasságot, de ugyanakkor minden egyes apró dolgot, amit a Jóisten teremtett. Jót tett a lelkemnek az a csend, amit átéltem ott. Rájöttem, hogy Ő mindig gondoskodik rólunk, mindent megad nekünk, amire szükségünk van. Az fogalmazódott még meg bennem a mai napon, hogy mennyire kell ragaszkodnunk szülőföldünkhöz, a gyökereinkhez, mivel minden természeti és építészeti szépség adott számunkra itthon. Így arra buzdítanék mindenkit, hogy ragaszkodjunk ahhoz, ami a miénk és értékeljük azokat.

Balla Emőke

Honismereti és tanulmányi körút (Zarándoknap)

A 4 éves ciklusokban szervezett honismereti és tanulmányi körút célja: megismerni nemzeti, történelmi múltunkat, megtekinteni a fontosabb történelmi események helyszíneit, felfigyelni Erdély kulturális, természeti értékeire, felszítani a nemzeti örökségünkhöz való ragaszkodást. Ennek keretében Erdélyben felkeressük a nemzeti, vallási kulturális létesítményeket, történelmi emlékhelyeket és természeti ritkaságokat. A zarándoknap nevet viselő kirándulásra minden ősszel és tavasszal sor kerül, a következő program szerint:

I. ÉV - Őszi körút: Szászföld - Homoród - Fogaras vára – Kerc – Szelindek vára - Nagybaromlak;

Tavaszi körút: Tordai sóbánya – Tordai-hasadék – Torockó – Torockószentgyörgy vára – Nagyenyed

II. Év – Őszi körút: Déva vára - Hunyadi-vár - Kendeffy-vár – Őraljaboldogasszonyfalvi és Zejk falvi Árpád-kori templomok – Piskitelepi dendrológiai park;

Tavaszi körút: Küküllővár - Gyulafehérvár - Boroskrakkó – Tövis – Preszákai tömegsír – Gáldi-szoros

III. ÉV – Őszi körút: Brassó – Barcarozsnyó – Törcsvári szoros – Prázsmár – Kőhalom;

Tavaszi: Beszterce – Harina – Jód(román fatemplom) – Máramarossziget (börtön) – Radnai-havasok (Lóhavasi vízesés).

IV. ÉV - Őszi: Mezőség – Szék – Bonchida – Kolozsvár – Gyerőmonostor – Kalotaszeg (Méra);

Tavaszi (2 napos): Sepsiszentgyörgy – Csernáton – Perkő – Vargyas – Székelyderzs – Gyergyóditró – Szárhegy –Békás-szoros – Gyilkos tó – Csíkrákos – Madéfalva – Gyimesbükk – Csíksomlyó – Szent Anna tó – Nyerges-tető – Székelyudvarhely – Szejke.

Élménymegosztások a 2016. áprilisában szervezett honismereti és tanulmányi kirándulásról

A bejárt útvonal: Barcánfalva, Máramarossziget, Radnai-havasok: Lóhavasi vízesés, Beszterce, Harina. Mindkét csoport esetében a program péntek este kezdődött a Szent Imre Kollégiumban, történelmi, földrajzi, kulturális tájékoztatóval a fent említett térségről. A szombati nap programja:

5.30-kor indulás Marosvásárhelyről,

8.30 – Gutin hágó – megálló – helyszíni földrajzi tájékoztató tanítás – reggeli ima

9.30 – Barcánfalva, Jód – a fa megmunkálása a román kultúrában

11.00 – Máramarossziget – börtönmúzeum látogatása helyi idegenvezető segítségével

16.00 – Radnai-havasok: Lóhavasi vízesés – rácsodálkozás Erdély szépségére; a természet nyújtotta szépség, fenség, iránti érzékenység felébresztése

18.30 – Beszterce – Tanítás: a szász kultúra

19.00 – Harina – bencés templom monostor – a középkori egyházi építészet egyik remekműve, a romanika építési stílus, a mögötte levő lelkület megtalálása. Közös éneklés a templomban – sajátos akusztikai élmény.

Pelger Ivett Petra:

[…] Kedvenc tevékenységeim közé tartozik a túrázás, utazás és a történelemmel való foglalkozás és ezen az alkalmon az összes jelen volt. Mivel még soha nem voltam Máramaros környékén, már türelmetlenül vártam máramarosszigeti megállónkat. Itt a börtön múzeumot néztük meg, ami az egyik felejthetetlen élmény számomra. Nagyon beleéltem magam a látottakba, mert nagyon érdekelt és sikerült is sok információt szerezni, amit nem biztos, hogy az internetről megkaptam volna. A végén kissé szomorú is lettem, látva azt, hogy mennyi ember (és rengeteg gyerek) halt ott meg. A mindennapokban annyira hozzászoktunk a kényelemhez, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett cellákban élni több ideig. Sokan éhen- és szomjan halva végezték, így többen is a romániai „Terror házának” nevezték. A börtön 1948-tól működött, mint kommunista politikai börtön, és többek között Márton Áron püspökünket is itt tartották fogva.

[…] Máramarosszigetet elhagyva Borsa-bánya fele folytattuk utunkat. Ott csodálatraméltó tájkép fogadott. Havas csúcsok, rengeteg zöld fa és a Lóhavasi vízesés szépséges zúdulása lenyűgöző volt. A természetben sétálva sikerült elbeszélni sok testvérkével és ez által sikerült Isten jelenlétét is megtapasztalni. […]Bár életem egyik legfárasztóbb napja volt, úgy érzem rengeteget sikerült gazdagodnom.

Molnár Andrea:

[…] A máramarosszigeti börtönt is meglátogattuk, ahol maga Márton Áron püspök is raboskodott. Ez számomra nagyon megrázó élmény volt. Szobákat láthattunk, ahol nem volt matrac az ágyakon, különböző kínzóeszközök és kínzómódszerek voltak egy-egy helyen felsorakoztatva. Az egyik ilyen szoba nagyon megmaradt. Egy kis szobáról van szó, melynek falában sehol sincsen ablak. Semmi más nincs benne csak egy bilincs közepén, a rab lábára. Attól a pillanattól kedve, hogy a nagy vasajtó becsukódott az őr mögött, semmi más nem marad a rab számára napokig csak a bilincs és a vaksötét. Ezt „kipróbálva” kettős érzések kavarogtak bennem. Elsősorban az, hogy milyen borzalmas lehetett egyedül a sötétben megbilincselve napokig, aztán elöntött a csodálkozás. Csodálatosnak találtam, hogy a rabok ebben a lehetetlennek tűnő helyzetben tökéletes alkalmat találtak a hitélet ápolására, imádkozásra. Biztosan nem mindenkinek sikerült, de aki egy ilyen megpróbáltató helyzetben is tudott Istenre figyelni, annak rendíthetetlen hite lett vagy már volt.

Ezután a felkavaró élmény után, a Lóhavasi-vízesésnek meglátogatása következett, a Radnai havasokban. Az út egy részét felvonóval tettük meg, majd egy ideig gyalogolnunk kellett, de olyan látvány fogadott minket, amiért bizony megérte. A visszafele utat szintén gyalog tettük meg, így elcsendesedhettünk, beszélgethettünk Istennel, feldolgozhattuk a börtönben látott megrázó képeket, a több ezer fogoly fotóját és ezzel ellentétben, Isten természetben alkotott csodája által keltett érzéseket.

A hazaúton megálltunk a Harinai templomnál. Már lenyugvóban volt a nap, sötétedett, amikor bementünk énekelni. Ebben a percben éreztem azt, hogy fel tudom dolgozni, fogni a látottakat, hogy Isten ott van mellettem és megérint engem. Ez az, amit úgy gondolom, Istenélménynek nevezhetünk. […]







Szent Imre kollégium

A Szent Imre Kollégium olyan középiskolás diákok és egyetemi hallgatók részére kínál közös otthont, akik nemcsak lakást keresnek, hanem keresztény közösségben szeretnének lelkileg, szellemileg kibontakozni.

A kollégium belső életének sajátosságai:
  • naponta közös imaegyüttlétek
  • esti szentmise hetente egy alkalommal
  • hitápoló hetente egy alkalommal
  • közös hétvégi program havonta egy alkalommal
  • a missziós ünnepek, nevelő programokba való bekapcsolódási lehetőség
  • zarándoknapok, honismereti és közösségépítő kirándulások
  • nyári tábor
Részletes leírás és képes beszámoló a kollégium életéről, közösségi programokról hamarosan...

Addig is letölthető a 2010-es Kánai ünnep és az évzáró szentmise videó felvétele:






A Napelemek szerelését a Lábasház nevű épületre a benne működő Szent Imre kollégium költségeinek csökkentése érdekében a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT 800 000 forinttal támogatta 2015-ben.



A marosvásárhelyiek közül sem sokan tudják, hogy a Kossuth utca elején, a Lábas ház első és második szintjén a római katolikus Szent Imre Kollégium működik. Pedig tíz éve bentlakást hoztak létre, ahol minden tanévben több mint száz fiatal – középiskolás és egyetemista – lel otthonra.

Oláh Dénes főesperes, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia lelkésze röviden ismertette a kollégium létesítését és az itt folyó munkát.

– 2005-ben Csató Béla főesperes úrban merült fel a gondolat, hogy kollégiumot kellene létrehozni. A Lábas ház eléggé rozoga állapotban volt, zsúfoltság, többnyire szolgálati lakások működtek ott, a kántorék, a harangozóék is ott laktak. Csató atya úgy látta jónak, hogy az épületet fel kell újítani és át kell alakítani, hogy az idegenből, többnyire a Székelyföldről Marosvásárhelyre kerülő, itt tanuló diákok számára legyen egy közös bentlakás. Akkor még nem volt lehetőség arra, hogy saját iskolánk legyen, így csak a kollégium ötletét lehetett kivitelezni. Hiszem, hogy a kollégium sokkal több, mint az iskola. Az iskolában tanítanak, de a kollégiumban együtt vannak a gyerekek és fiatalok, olyan foglalkozásokat lehet velük folytatni, amelyek az emberré nevelés bizonyos fázisai, s amelyek elvezetik őket az öntudatos hitre. Örülök, hogy egy ilyent lehetett alapítani, és Papp László volt évfolyamtársam személyében megtaláltuk azt az embert, aki felvállalta, hogy a kollégiumot megtölti lélekkel, szellemiséggel. Neki voltak már ilyen elkötelezett munkái. Korábban a nagyenyedi tanítóképző diákjaival létrehozta a Mustármag közösséget. Egy kollégiumban akkor gyümölcsöző a munka, ha ott lelkiség húzódik meg. A mustármag kicsi, kisebb minden kerti vetemény magjánál, de ha megnő, fává terebélyesedik – ez a szellemiség hatja át a nevelést, hogy a fiatalok úgy növekedjenek a hitben, mint a mustármag. Papp László révén következetes, szisztematikusan átgondolt keresztény nevelés folyik a kollégiumban, de ezenkívül nagy hangsúlyt fektetnek a kultúrára is. Gondoljunk csak azokra a rockoratóriumokra, amelyeket színre vittek. Erdély gazdagságának megismertetése is fontos, ezért kirándulásokat szerveznek – számolt be a főesperes.

Évente átlagban száz diák lakik a kollégiumban, az idei tanévben 109-en vannak. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatói közül 45-en, a Sapientia diákjai közül 22-en laknak itt, míg a középiskolá-sok közül bolyais diákokból vannak a legtöbben, 19-en, a művészetiből pedig heten laknak a kollégiumban. Első perctől kezdve nem csak római katolikus, hanem más felekezetű diákokat is befogadtak. A lényeg, hogy van egy alapszabályzat, amit be kell tartani, közösségben nem lehet szabályt szegni, mert akkor nem épülésre, hanem egymás rombolására volnának.

A szabályok betartásával kapcsolatban jegyezzük meg, hogy amikor Szili Katalin, Magyarország akkori országgyűlési elnöke a kollégiumba látogatott, mezítláb lépett be a házi kápolnába, mert a bejáratnál ki volt írva: kötelező. A kötelezőt mindenkinek be kell tartani. Ez azért van, mert ha mindenki sáros cipővel jönne-menne, akkor takarítónőt kellene fogadni. Erre viszont nincs lehetőség, mindent – a takarítást is – saját erőből oldanak meg. A közösség összeforrott, évről évre megtartják a Szent Imre Kollégium búcsúját november 5-én, ez olyan szentmise, amit nívódíjjal lehetne kitüntetni.

– Úgy látom, Isten nagy kegyelme, hogy van ez a kollégium, s hogy Papp László áll az egésznek az élén – mondta a főesperes.

– A korszellem, a „rózsaszín” buborék magával ragadja a gyermekeket, életidegenekké, internetfüggővé neveli őket. Leszűkül a gondolkodásuk, elszegényedik az érzelemviláguk, az emberi kapcsolatok felületessé válnak. Aki felismeri a veszélyt és állást foglal, annak felüdülés itt nevelkedni. Mi elmondjuk, ez az értékrend, ez a nemzetkép, ez az emberkép, ez az egyházkép. Mi háttérszelet akarunk adni, aki a segítséget igénybe veszi, annak áldás itt nevelkedni. Akinek ez nem felel meg, távozik a kollégiumból – mondta Papp László.

A kollégium fennállásának tizedik évfordulójára a Mustármag Énekegyüttes ünnepi koncerttel készül, amire ma, péntek este 8 órától kerül sor a belvárosi katolikus templomban. Szombaton du. 4 órától ugyancsak a belvárosi templomban hálaadó szentmise lesz.

Írta: Mezey Sarolta. Bővebben: Tízéves a marosvásárhelyi Szent Imre Kollégium - népújság